Főtitkár Úr!
Ez az állítás túlzásnak tűnhet Önnek. Főleg akkor, ha veszi a fáradságot, és elolvassa munkahelyi jellemzésemet és a személyi dossziémat. Abban az áll, hogy gyógyíthatatlan beteg vagyok: "erős agyregresszióban szenvedek". Csakhogy én pontosan annyira vagyok beteg, mint Ön és az elhízott emberiség többi példánya. A mi betegségünket önteltségnek és csömörnek hívják.
Mi ma az emberiség, Főtitkár Uram? Egy szuperbaktériumokból álló hatalmas gyarmat, amelynek egyetlen rendeltetése van - a metabolizmus. Fogyaszt, feldolgoz és eltávolít Az emberiség eszik, iszik, őröl és kiválaszt, bekapcsolva a biotömeg körforgásába, mint egy feldolgozógép, aminek hasznos tevékenysége alacsony koefficiensű, és jutalmul bőrréteg alatti zsírpárnákat kap.
Ennek a tömegnek másik kötelessége, hogy szaporodjon s létrehozza HASONMÁSÁT. Ön valószínűleg ismeri a biológiai telítettség törvényét: ahol egy ökológiai kamra túlnépesedik, ott az egyéneknek nincs lehetőségük szabad fejlődésre. És akkor bekövetkezhet a fatális esemény. Már be is következett, tisztelt Uram.
Biztosan azzal vádol, hogy általánosítok, mert sok olyan ország van, ahol nem így
állnak a dolgok. De az én Amerikámban így van, és Ön Amerikáért is felelős, ugyebár?
Húsz évvel ezelőtt anyaszült meztelenül állt az orvosnő előtt, kezét szégyenlősen maga elé tette, egyik lábáról a másikra állt, a- mikor a doktornő levette a szemüvegét, és közölte:
- Semmilyen fiziológiai elváltozást nem lehet észlelni.
- Akkor repülni akarok!
- Az Alapítvány úgy véli, hogy a stressz után az ön pszichológiai állóképessége meggyengült.
- De nekem még öt évre szól a szerződésem!
- Busás összegű nyugdíjat folyósítunk önnek.
- Ez a legkényelmesebb módja annak, hogy eltávolítsanak?
- Hallgasson meg, Meduhov! Én orvos vagyok, és nem veszek részt az Alapítvány játékaiban. De meddig akar még itt pucéran álldogálni?
Felöltözve persze egészen más. Az ember magabiztossá válik, rágyújthat egy cigarettára (a doktornő nem meri megtiltani, mert a páciens nem teljesen normális), a vér visszatér az arcába. Vakmerővé válik, az asztalra csap, a nő meg csak ismételgeti, hogy különben jól van, nagyszerű a vérképe, a vizelete majdnem olyan, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva, csak az agya sokkolódott; lehetséges, hogy néha kaotikusan át fog kapcsolni, de az idő múlásával lecsillapodik, orvosi szaknyelven - elcsitul.
De nem tudom, Meduhov, hogy mennyi idő múlva, érti ugye, az agy rejtély, ez magától is függ: kevesebb alkohol, több sport és séta... És egy kérés: ne gondoljon arra... hogy is mondta... a szörnyre. Én hiszek magának, kérem, én nem vagyok Fang Dzsao, teljesen lehetséges, hogy látta... És egész idő alatt az a gunyorosan sajnálkozó pillantás.
A doktornő hideg logikájától már akkor megijedt, amikor testének minden négyzetcentiméterét orvosszakértőre jellemző alapossággal tanulmányozta, amikor egy masszőr ügyességével minden izmát végigtapogatta, a fehér köpeny alatt szabadon ringó telt mellével egészen közel hajolt hozzá (emlékszik, hogyan harcolt a vággyal, hogy bepillantson az elképesztően fehér és mosószerillatú köpeny kivágásába, végül a vágy győzött), és a vizsgálat befejeztével az egyetlen elismerő mondta, amit a nő közölt: "Irigylésre méltó kondíció." Semmi több.
Az orvosnőt Őr-kobrának nevezték, mert minden részét ismerte a pilóták testének, fejből tudta a különböző táblázatokat: a pH-t, a cisztolt és diasztolt, a plazma ozmózisnyomását, az adrenalint, a prosztatakiválasztási százalékot és még egy millió badarságot, ezek mögött azonban a repüléshez való jog rejtőzött. Minden földi visszatérés alkalmából koktélt rendeztek, ünnepi beszédet mondtak, könnyes szemmel mesélték emlékeiket, csak az Őr- kobra húzódott félre, ügyetlen kísérletet téve arra, hogy felvegye a beszélgetés fonalát, vagy mosolyogjon (a mosoly nem állt neki jól, el kell ismerni), mutatóujjával mulatságosan feltolta a szemüvegét, aztán hátulról becserkészett valakit, és annyit mondott:
- Jöjjön el holnap, Meduhov, megnézem az albuminját. Az albumin persze csak ürügy volt, hogy újra kezdődjön a pH, a cisztol és diasztol és így tovább, hogy elérkezzen a rettenetes "fordítson hátat és hajoljon előre"-ig, addig a férfiatlan beállásig, ami után a pilóták legalább két napig öntudatlanra itták magukat az undortól.
...
* * *
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése