Nem mesélem el a találkozást; viselkedésük módját és annak következményét.
Mindez le van írva a Space Research Alapítvány évkönyvében és megjelölve becses személyem ágyékán. Fontosabb az alábbi kérdés: jogom van-e hozzá, hogy vádoljam őket? Nincs, Uram.
Nincs jogom, és nem is vádolok. Ahhoz, hogy értékeljem magatartásukat; nekem az Ő LOGIKÁJUKAT kellene használnom. Ahhoz, hogy megértsem, mit akartak csinálni, úgy kell gondolkodnom, ahogy ők. Nem lehet bűnről beszélni, amikor nem tudjuk, MIT tettünk és KIVEL, és nem FOGJUK FEL, hogy MIÉRT.
Természetesen lehet feltételezésem, mint ahogy a fának is lehet, amikor belevágják a fűrészt. De van-e ezeknek a feltevéseknek valamilyen értékük? A fa arra számít, hogy szobor, de legalábbis papír lesz belőle. Meg tudja-e érteni, hogy egyszerűen NINCS RÁ SZÜKSÉG? Csak SZÁMUNKRA nincs.
Vékony hangú, cinegenyakú Mortiliám! Aranylabdám! Aki a napot szeretné elérni, de megbotlik a fűben. Ne menj arra, csivitelőm, beleesel a medencébe. Fogd meg az ujjam, menjünk egymás mellett, így ni - mint apa és lánya. Melletted egészen más leszek, kihúzom magam, mintha a VILÁG kapaszkodna a mutató- ujjamba, mintha a jövőt vinném magammal, és áldom az Alapítványt, amiért kidobott, mert különben te nem lennél nekem.
Minden az övék, amit itt látsz, csak te vagy az enyém, Mortilia. Ne sírj a mama után, most dolga van. Nem tudlak megetetni, ügyetlen vagyok, de elképzelhetetlenül szeretlek! Ej, kis butám, te nem érted még ezeket a dolgokat.
Nem voltam férfi, Mortilia, én nem voltam férfi? Ne érintsen engem, Alfred Meduhov, maga nem férfi - mondta akkor anyád. Az ágyékán vágás van a szörnytől, vékony vágás, ami végzett magával egyszer és mindenkorra, és ezért ne is próbálkozzon, nem lesz belőle semmi. Bevallom, ezzel a meggyőződéssel feküdt mellém, még undorodott is, félrefordította a fejét, és... Istenem, milyen butaságokat beszélek a lányom előtt!
Később tudtam meg, hogy az Alapítványtól és a Jövőkutató Intézettől küldték, készakarva. Szép kis kutatás, ugye, Mortilia! Ide- küldenek nekem egy jó nőt, hogy ellenőrizzék, férfi vagyok-e a szörny műtétje után is. Kiderült, hogy férfi vagyok, méghozzá nem is rossz. Egy idő múlva szalad felém az anyád, sír szegény, vörös még az orra is. Átölel, majd szétrobban az örömtől. Terhes vagyok, Alfred, tényleg terhes vagyok!
Te még nem érted ezeket a dolgokat, kis butám.
Ezután a has elkezd növekedni. Nő a has, és mit gondolsz, miért? Mert te voltál benne, Mortilia. Az ördögbe is, ezt a csodát a világ egyetlen férfia sem érti. Először a has növekszik. Aztán, ha odateszem a fülem, bent valami mozog. Az életke mozog! Később, amikor odateszem a kezem, valami rugdos. Na, találd ki, ki rugdosott? Te, Mortilia! Finoman és óvatosan odateszem a kezem, és te azt gondolod, hogy kis fészkedben, amit rugdosol, valaki meg akarja zavarni a nyugalmadat. Ilyen dolgok ezek.
Aztán megszülettél - picikén, vörösen és ráncosán. Éhesen és pisisen. Hej, micsoda primadonna vagy, igenis pisis vagy! Az a fontos, hogy te létezel, hogy a szörny nem tette meg a legborzalmasabbat. A földön kívüli Júliáról beszélek. Furcsa volt a szerelme, egy csókért annyi rettegés...
...
* * *
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése