A következő címkéjű bejegyzések mutatása: beavatás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: beavatás. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. augusztus 9., hétfő

Eltévelyedett élet - a média felelőssége

Müller Péter - Félelem, hit, gyógyulás

Ezen a (beavatás) élményen nem vezetett keresztül bennünket a társadalom.

Nem mentünk át.

Nem vezetett át minket a társadalom: mert pont az ellentétét szuggerálja.

Mert miközben a TV-ben látjuk, hogy milyen katasztrofális állapotban van az emberiség, és lépten-nyomon az összeomlás fenyegeti, sőt, már benne is van, közben elhitetik velünk, hogy ilyen reklámszerű Las Vegas az, ami minket tulajdonképpen vár, és úgy élünk, mint a mosópor reklám, és minden úgy van eladva: színesen, becsomagolva...

Erről, amiről én most beszéltem, nem is szabad beszélni. Erről tilos beszélni!

Hogy ez az élet lényege!

"Az élet lényege a jólét" - mondják.

"Jól kell élni!"

"Nem szabad figyelni a bajokra!"

"El kell felejteni!"

"Ne is nézz oda!"


* * * 

2009. április 3., péntek

Ember, természet, halál

Dr. Kígyós Éva - Csak meg kellene tanulnunk szeretni

Molnár V. József, a magyar néprajz nagy tudója, aki önmagát néplélekgyógyásznak nevezi, mondja el, hogy a hagyományainkban, a parasztgazdaságok adta környezetben a hétéves korát betöltött fiúnak a disznóölésen a véres tálat kellett fogni és a lánynak a nagymama mellett, amikor a csirke nyakát elvágta, ugyanezt kellett tenni.

Ebben a rítusban az a mély bölcsesség nyilvánult meg, hogy az emberré növekedés során szembe kell néznie az élet végességével, tudomásul kell venni, hogy van halál, van pusztulás.

...

Molnár V. József kapcsolatba hozta ezt a hagyományt, ezt a rítust azzal, hogy – sok minden más mellett – talán ezek a régi gyerekek nagyobb tisztelettel voltak az élet iránt.

Másképpen szemlélték a világot. Nagyobb felelősséggel viseltek a természettel szemben. Más kapcsolatban voltak az állatokkal. Meglátták benne a méltóságot, amivel táplálja gazdáját, az embert. Nem volt kegyetlenkedés az állatokkal. Nem lehetett, mert tisztelte az állat életét is, és tisztelte a belőle nyerhető ennivalót. Nem volt az iskolai szemetesládában kidobott sonkás tízórai.

Más volt ezeknek a gyerekeknek a dolgokhoz való hozzáállása. Mert jó, hogyha földi és haladó lényként, amikor találkozunk a halállal, szüleinktől megtanuljuk az elgyászolást, és a kegyelmet annak elengedéséhez, aki elment.



Fajtárstömeggyilkos Ember

Malac Világ

* * *