Sugerman a 'Wonderland Avenue'-ban így ír le egy beszélgetést Jimmel valahol az óceán partján, ahová Jim akkor vitte le, amikor Danny elpanaszolta neki, hogy nem tud mit kezdeni magával és félelmeivel.
- Most hogy vagy? – Jim mögöttem állt.
– Bizonytalan vagyok.
– Te vagy a sofőr – mondta. Csak dadogtam erre. – Azt mondtam, Te vagy a sofőr. Bármi is játszódik le a fejedben, bármilyen útra indulsz, nem kell félned semmitől. Utazol önmagadban. Te vagy a sofőr, az utas, a kocsi, a látóhatár.
Leültünk. Jim beletúrt a sárba, kiásott egy gilisztát és hagyta, hogy végigsikoljon ujjain.
– A titok és a fájdalom megelőzi az alkotás aktusát. Te most éppen önmagadat próbálod megalkotni. Próbálkozz és élvezd. Fogadd el az elfogadhatatlant. Bármi is történik, öleld magadhoz.
Állj ki magadért, és megmenekülsz. Meg kell tapasztalnod minden érzelmet, minden szenvedést. Miután mindezeken átmentél, a másik oldalon szabad emberként jössz ki. – Egy kicsit jobban éreztem magamat. A zűrzavar kezdett elpárologni.
Mindent kezdett beragyogni a világosság. Még a köd is lánggal égett.
– Ez az igazi felszabadulás. A szabadság. Az egyetlen dolog, amiért érdemes meghalni. Nem az a fajta felszabadulás, amelyről háborúk kapcsán szoktak beszélni. Egy ügyért meghalni – értelmetlen. Nem erről szól az élet. Személyes szabadság, ez az élet... – Szinte csak suttogott.
Egészen közel kellett hajolnom hozzá, hogy halljam.
– Személyes háború, ezért nehezebb is, de nem kevésbé valóságos. A halál, akár a valóságban, akár a képzeletben, mindig itt van. És van-e, ami elfogadhatatlanabb a halálnál? Nevezz meg akár egyetlen dolgot. Nem tudsz. Ha egyszer elfogadod a halált, akkor hazaértél, szabad vagy. Senki nem árthat neked.
Talán az örökkévalóságig hallgattam volna Jimet. Eltűnt a félelem és bizalommá vált. Pozitív sugarak töltöttek el...
Jöttment ember, mi marad utánad?
* * *
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése