Az agyszívás esete Tóth Marival

Göbölyös N. László - Jim Morrison


"A mozi a legtotalitáriusabb művészet. Minden energiát kiszív az agyból, valóságos agyi erekció következik be. Caligula császár azt szerette volna, ha összes alattvalójának csak egy nyaka lett volna, hogy lefejezhessen egyetlen szemvillanás alatt egy egész birodalmat. Ilyen a mozi is: a test csak a szemek hasznára létezik és üressé válik, hogy fenntartsa e két puha, kielégíthetetlen csillagot."

...

"A filmek halott képek gyűjteményei, amelyeket mesterségesen termékenyítenek meg. A filmnézők szelíd vámpírok... A film hamis örökkévalóság... a Film vonzereje a halálfélelemben van."

...


Ez utóbbi gondolat közel áll ahhoz a hitchcocki elmélethez, mely szerint úgy kell "szereplővé" tenni a nézőt, hogy a végén fellélegezhessen: benne voltam, de nem velem történt a baj...
Ebben a vízió-sorozatban azonban Jim elrejt több forgatókönyvet. Ebben is van az írás egyik ereje: ugyanúgy, ahogyan életében mindent, beleértve a szavakat, Morrison odavet néhány mondatot. Aztán mi ezeket elolvassuk, lehunyjuk a szemünket és minden megelevenedik.

"A pokol modern körei: Oswald (?) megöli az elnököt. Oswald taxiba száll. Oswald megáll egy panziónál. Oswald kiszáll a taxiból. Oswald megöli Tippit rendőrt. Oswald ledobja zakóját. Oswaldot elfogják."

Ez már legújabb korunk, amikor a szemünk láttára ölnek elnököket, szemünk láttára végeznek ki hadifoglyokat, túszokat, és amikor egy hírügynökségben a telexen megjelenik, hogy egy merényletnek 10 halálos áldozata van, a szerkesztő unottan csak ennyit mond: "Várunk több hullára."

És Jim pontosan érzi ezt a cinizmust, nem hagyja, hogy a néző "ártatlan" maradjon. Ha tetszik neki, ha nem, bűntárssá kell válnia...

Egy a lélek-elvétel eszközeiből

A mi felelősségünk is, mit nézünk, mit engedünk be...
Ajánló: Popper Péter: Mit tehetünk magunkért
(részlet)

* * *

Utazás az ÉN-ben

Göbölyös N. László - Jim Morrison

Sugerman a 'Wonderland Avenue'-ban így ír le egy beszélgetést Jimmel valahol az óceán partján, ahová Jim akkor vitte le, amikor Danny elpanaszolta neki, hogy nem tud mit kezdeni magával és félelmeivel.
- Most hogy vagy? – Jim mögöttem állt.
– Bizonytalan vagyok.
– Te vagy a sofőr – mondta. Csak dadogtam erre. – Azt mondtam, Te vagy a sofőr. Bármi is játszódik le a fejedben, bármilyen útra indulsz, nem kell félned semmitől. Utazol önmagadban. Te vagy a sofőr, az utas, a kocsi, a látóhatár.

Leültünk. Jim beletúrt a sárba, kiásott egy gilisztát és hagyta, hogy végigsikoljon ujjain.
– A titok és a fájdalom megelőzi az alkotás aktusát. Te most éppen önmagadat próbálod megalkotni. Próbálkozz és élvezd. Fogadd el az elfogadhatatlant. Bármi is történik, öleld magadhoz.
Állj ki magadért, és megmenekülsz. Meg kell tapasztalnod minden érzelmet, minden szenvedést. Miután mindezeken átmentél, a másik oldalon szabad emberként jössz ki. – Egy kicsit jobban éreztem magamat. A zűrzavar kezdett elpárologni.

Mindent kezdett beragyogni a világosság. Még a köd is lánggal égett.
– Ez az igazi felszabadulás. A szabadság. Az egyetlen dolog, amiért érdemes meghalni. Nem az a fajta felszabadulás, amelyről háborúk kapcsán szoktak beszélni. Egy ügyért meghalni – értelmetlen. Nem erről szól az élet. Személyes szabadság, ez az élet... – Szinte csak suttogott.

Egészen közel kellett hajolnom hozzá, hogy halljam.
– Személyes háború, ezért nehezebb is, de nem kevésbé valóságos. A halál, akár a valóságban, akár a képzeletben, mindig itt van. És van-e, ami elfogadhatatlanabb a halálnál? Nevezz meg akár egyetlen dolgot. Nem tudsz. Ha egyszer elfogadod a halált, akkor hazaértél, szabad vagy. Senki nem árthat neked.

Talán az örökkévalóságig hallgattam volna Jimet. Eltűnt a félelem és bizalommá vált. Pozitív sugarak töltöttek el...

The Doors: The End

Jöttment ember, mi marad utánad?

Monty Python: Always look on...

* * *