A karma törvénye nem csak egyéni szinten nyilvánul meg. A törvény népekre, nemzetekre, sőt földrészekre és az egész bolygóra érvényes.
Minden ember egyéni karmáját teremt a maga számára, de közben nagyobb csoportokhoz, népekhez, és végső soron a föld lakosságához tartozunk.
Az a gondolkodásmód, ami a csoportra, a népre vagy az emberiségre jellemző, meghatározza a csoportnak, a népnek és végső soron az egész emberiségnek a sorsát.
Enyém a választás
Mit tesz érted a hazád?
A démon arckifejezése szenvtelen maradt.
- Három kérdést feltehetsz - közölte.
- Van valami furcsa szabadlábon a királyságban? - firtatta a Néne.
...
- Nincs semmi új a királyságban - mesélte a démon -, de az ország felébredt. -
- Hogy érted ezt? - kérdezte a Néne.
- Az ország boldogtalan. Olyan királyt akar, aki törődik vele. -
...
Ilyen alkalmakkor szokott az elme rátalálni a legfurább tennivalókra azért, hogy elodázza elsődleges rendeltetését, azaz a gondolkodást. Ha bárki figyelte volna, meglepte volna a puszta eltökéltség, amivel Néne nekifogott az olyan feladatokhoz, mint a teáskanna aljának megtisztítása, vénséges diók kikotorászása a kredencen álló tálból, és megkövesedett kenyérmorzsák eltávolítása a kövek repedéseiből egy teáskanál hátsó felével.
Az állatoknak van tudata. Az embereknek is, bár az emberi elmék bizonytalanul ködös valamik. Még a rovaroknak is van pszichéje, csöppnyi, hegyes fénydarabkák a nem-tudat sötétségében.
Néne szakértőnek tartotta magát az elméket illetően. Egész biztos volt benne, hogy olyan dolgoknak, mint például az országok, nincs tudata.
Az istenek szerelmére, még csak nem is elevenek. Egy ország, nos, az...
Várjunk csak. Várjunk csak... Egy gondolat lopózott puhán Néne elméjébe, s félénken megpróbálta fölkelteni érdeklődését.
Van egy mód, ami által ezeknek a borongó erdőknek lehet tudata.
Néne kihúzta magát, kezében egy már-már antiknak számító veknidarabbal, s tűnődve bámult a tűzhelyre. Lelki szemei keresztülnéztek rajta, ki a fák közti, hótöltötte folyosókra. Igen.
Ez korábban sosem merült fel benne. Na persze, olyan tudat lenne, ami a többi, benne levő apróka tudatból tevődik össze; növények tudatából, madarak tudatából, medvék tudatából, még maguknak a fáknak óriási, lassú tudatából is.
Kirándulás emberi tudat mélységeiben
Carlos Castaneda - Belülről Izzó Tűz
A Sas a tudomást három óriás emanációs nyalábon keresztül adományozza, amelyek nyolc nagy sávon át futnak. Ezek a nyalábok felette különlegesek, mivel a látókban színérzetet keltenek. Az egyik nyalábtól mályvaszín érzése támad a látó embernek, mintha valami rózsaszínes árnyalatú utcai lámpát látna, a másik valami őszibarackos színezet érzetét kelti, mintha barnássárga neonfényt észlelnénk, a harmadik pedig borostyánérzetet vált ki: olyan, mint a tiszta méz.
– Vagyis, amikor a látó emberek látják, hogy a Sas emanációin keresztül tudomást adományoz – folytatta don Juan –, fényt látnak. A vallásos emberek nem látják az isteni szeretetet, de ha látnák, ők is tudnák, hogy az vagy rózsaszínű vagy őszibarack- vagy borostyánszínű. Az ember például a borostyánnyalábhoz kapcsolódik; de persze más lények is.
Szerettem volna tudni, mely lények osztják meg az emberrel ezeket az emanációkat.
– Az ilyen részletekre magadnak kell majd rájönnöd, amikor már magad is látsz – mondta don Juan. – Nem lenne értelme annak, hogy elmondjam neked, mivel menten számvetést készítenél róluk. Elégedj meg annyival, hogy ennél a felfedezésnél izgalmasabb dolog aligha fog megesni veled!
– A rózsaszínű és az őszibarackszínű nyalábok is megmutatkoznak az emberben? – kérdeztem.
– Soha, ezek a nyalábok más élőlényekhez tartoznak – válaszolta.
Épp kérdezni akartam valamit, de határozott kézmozdulattal leintett, majd gondolatokba mélyedt. Hosszú ideig tökéletes csöndben voltunk.
– Mondtam már neked – folytatta végül don Juan –, hogy a tudomás parazsának az emberben különböző színe van. Azt azonban akkor még nem mondtam, mivel nem tartottunk még ott, hogy ezek nem színek, hanem a borostyán különböző fluoreszkálásai. A legközönségesebb fluoreszkálás a sápadtzöld árnyalatú borostyánszín. Ritkább a kékes borostyán, de messze a legritkább a tiszta borostyánfény.
– Mi határozza meg a borostyán konkrét színárnyalatát?
– A látók erre azt szokták mondani, hogy a megtakarított és elraktározott energiamennyiségtől függ a fluoreszkáció színárnyalata. Számtalan harcos kezdi a legközönségesebb rózsaszínű borostyán színárnyalattal az életét, s mégis a legtisztább borostyánszínnel fejezi be. Ilyen Genaro és Silvio Manuel is.
– Az élet milyen alakjai tartoznak a rózsaszín és az őszibarackszínű tudomásnyalábokhoz? – kérdeztem.
– A három nyaláb valamennyi színárnyalatával együtt keresztül-kasul átjárja mind a nyolc sávot – felelte don Juan. – A szerves sávon belül a rózsaszín nyaláb főként a növényekhez, az őszibarackszínű a rovarokhoz, a borostyánszínű pedig az emberhez és egyéb állatokhoz tartozik.
* * *
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése