De Needleman, a magánember az, akire mindig szeretettel fogok visszagondolni, arra a Sandor Needlemanre, aki soha nem mutatkozott kedvenc kalapja nélkül.
Amikor Milánóban a lányommal és vele hármasban egy operaelőadást néztünk végig, Needleman kihajolt a páholyból, és a zenekari árokba zuhant. Mivel túl büszke volt, hogy elismerje: véletlen balesetről volt szó, egy hónapon keresztül minden este elment az operába, és megismételte a mutatványt. Hamarosan enyhe agyrázkódás tünetei mutatkoztak rajta. Felhívtam a figyelmét, hogy nyugodtan abbahagyhatja a leesést, hiszen már elérte a célját. Ő azonban a fejét rázta: "Csak még néhányszor. Nem is olyan rémes."
Nagy büszkeség - nagy bukás?
De lehet haszna is
Amit megnyerek a réven:
elvesztem a vámon
* * *
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése