Biegelbauer Pál: Ki vagyok én?
Néhány mondat erejéig hadd térjek ki egy fogalomra (vagy valóságra, teljesen mindegy, nagyon sok mindenféleképpen nevezik: a mi kultúránkban úgy nevezik, hogy Isten).
Sajnos, ha az ember a Kossuth rádiót fél kettő tájban bekapcsolja, és valamilyen vallási műsort hallgat, egy igen furcsa istenkép bontakozik ki.
Olyan istenkép, ami mindannyiunkban benne van valamilyen módon, valami nagyúr, aki hatalmas, dicsőséges, jó és irgalmas. Aki büntet és jutalmaz, akit lehet kérni és vagy teljesíti, vagy nem, amit kérünk (ebben eléggé kiszámíthatatlan).
Mondhatnám úgy, hogy egy egyetemesen elterjedt istenkép kevésbé hízelgően megfogalmazva a következő:
Van egy kaporszakállú vén kukkoló, aki állandóan lesi, mikor teszek jót-rosszat, hogy büntessen-jutalmazzon, és a mennyei butikos, aki megfelelő lemondás, meg ima fejében vagy megad, vagy nem ad meg valamit.
Ez az istenkép él és virul. Holott vallástörténetileg kétezer éve tökéletesen érvényét vesztette. Már nem is szabadna erről beszélni gyakorlatilag.
De nem kell itt épp a kereszténységhez fordulni - ez valamennyi, legalábbis a vallását tényleg komolyan vevő ember számára teljesen tarthatatlan.
Vallásfilozófiát tanítottam, és amikor a tematikában eljutottunk az istenbizonyítékokhoz, hát a terem csordultig megtelt - még más évfolyamról is jöttek.
Más főiskoláról, más egyetemről is jöttek, hogy "jaj, hát végre bizonyítsák be az Istent!".
És mondtam: "Biztos csalódást fogok okozni, mert mindenki azt várja, hogy azt az istent bizonyítsam be, annak a létét, aki őbenne van az Istenről.
A. D. Mello - Hiedelem
A Mester Arisztotelészt idézte. "Az igazság keresésében jobbnak tűnik, s valójában szükséges is, hogy feladjuk a számunkra legkedvesebbet." És az "igazság" szót felcserélte az "Isten" szóval.
Később az egyik tanítvány ezt mondta a Mesternek:
- Kész vagyok, hogy Isten keresése érdekében lemondjak mindenről: jómódról, barátokról, családról, hazámról, még az életemről is. Mi mást adhatna még fel egy ember?
A Mester nyugodtan felelt:
- Istenről alkotott hiedelmeit.
A tanítvány szomorúan távozott, mert nagyon ragaszkodott a meggyőződéséhez. .lobban félt a "tudatlanságtól", mint a haláltól.
* * *
