Popper Péter - Titok, elhallgatás, őszinteség
Egy orvosnő kolléga kemény depresszióba esett.
A férjének volt egy rendkívül ritka típusú rákja: mandularák (a manduláin).
És ő nagyon ügyesen megszervezte, hogy csapják be - tehát ne tudja meg soha a férje, hogy neki rákja van.
Akkor aztán mindenféléket kitaláltak, eléggé hihető módon, és ez így ment egészen addig, amíg a férj meg nem halt.
S miután ők régen beszélgettek arról, hogy ha majd a férj egyszer meghal, akkor a szülőfalujában akar nyugodni, a doktornő leutazott a szülőfalujába, hogy megvegye a sírhelyet, sírkövet, stb.
És azt mondta neki a sírköves:
- Mit akar, asszonyom?! Az Ön férje öt héttel ezelőtt itt járt, megvette a sírhelyet, megrendelte a sírkövet. Már készen is van: itt van nevével... Minden el van intézve! -
És ennyi maradt összesen egy emberből: egy sírfelirat
És ő akkor döbbent rá, hogy ezzel a titkolózásával micsoda magányba lökte bele a férjét.
Akinek nem volt kivel megbeszélnie azt, hogy a halálba indul.
Hanem úgy kellett tennie, hogy ő lelkes részese ennek a társasjátéknak, hogy "ugyan már, kutya baja, majd meggyógyul".
És akkor a nő esett depresszióba: hogy ezt ő csinálta a férjével.
Szóval én nagyon nehéznek találom ezeket megnyilvánulásokat, meg azokat a magyarázatokat, amelyeket ehhez fűznek - vagy nem fűznek.
Kimondott-kimondatlan titkok
Ezek nem afféle
kis, édes hazugságok
* * *
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése