A. D. Mello
Két szerzetes utazott.
Az egyik a birtoklás lelkiségét gyakorolta, a másik a lemondásét.
Egész nap e két lelkiségről vitatkoztak, mígnem estefelé egy folyó partjához értek. A lemondás hívénél nem volt ezért így szólt:
- Nem tudjuk megfizetni a csónakost, hogy átvigyen bennünket, de miért is törődnénk a testtel? Itt töltjük majd az éjszakát, Isten dicséretét zengjük, s holnap majd biztosan akad egy jótét lélek, aki megfizeti a mi díjunkat is.
A másik azonban azt mondta:
- A folyónak ezen az oldalán nincsen falu, se település, se kunyhó, de még egy szállás sem. Fölfalnak a vadállatok, vagy megmarnak a kígyók, esetleg megfagyunk a hidegtől. A túlsó parton viszont biztonságban és kényelemben tölthetnénk az éjszakát. Én majd kifizetem a csónakost.
Amikor átértek a túlsó partra, elkezdett veszekedni a társával.
- Látod már, hogy milyen hasznos, ha van pénzed? Megmenthettem a te életed és az enyémet is. Mi történt volna velünk, ha én is olyan lemondó lettem volna, mint te?
A másik azt válaszolta: - A te lemondásod volt az, ami áthozott bennünket a biztonságba. Te ugyanis lemondtál a pénzedről, hogy kifizesd a csónakost, nemde? Azonkívül, az én zsebem üres volt, de a te zsebed is az enyém lett. Már megfigyeltem, hogy én sosem szenvedek, rajtam mindig segítenek.
* * *
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése