2009. február 25., szerda

Haragresszió-regresszió vs. krízismeretlenség-megmeretlenség

Paulo Coelho - Veronika meg akar halni

A nagynéném pár hónapja lett öngyilkos - folytatta a női hang. - Majdnem nyolc hónapig ki sem mozdult a szobájából, csak evett és hízott, cigarettázott, bevett egy csomó nyugtatót és egész nap aludt. Volt két lánya, meg egy férje, aki szerette.

Veronika próbált a hang irányába fordulni, de nem bírt.

- Egyetlenegyszer láttam, hogy valamire reagált volna: amikor a férjének szeretője lett, jeleneteket rendezett, leadott pár kilót, összetört néhány poharat és a kiabálástól hetekig nem tudtak aludni a szomszédok. De az egészben az a leghihetetlenebb, hogy - az hiszem - ez volt az életének legboldogabb időszaka: végre volt miért harcolnia, végre úgy érezte, hogy hús-vér ember, aki képes elfogadni az előtte álló kihívást...




Életközépkrízisambulancia, avagy a dühben az árnyék
(Faith No More: Midlife crisis)


A. D. Mello - A Szív ébredése

Harmincévi tévénézés után a férfi azt mondta a feleségének:
- Csináljunk ma este valami izgalmasat!
Az asszonynak azonnal a városban töltött éjszakák jutottak az eszébe.
- Nagyszerű! - mondotta. - De mit?
- Cseréljünk széket!




* * *

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése