2009. április 3., péntek

Ember, természet, halál

Dr. Kígyós Éva - Csak meg kellene tanulnunk szeretni

Molnár V. József, a magyar néprajz nagy tudója, aki önmagát néplélekgyógyásznak nevezi, mondja el, hogy a hagyományainkban, a parasztgazdaságok adta környezetben a hétéves korát betöltött fiúnak a disznóölésen a véres tálat kellett fogni és a lánynak a nagymama mellett, amikor a csirke nyakát elvágta, ugyanezt kellett tenni.

Ebben a rítusban az a mély bölcsesség nyilvánult meg, hogy az emberré növekedés során szembe kell néznie az élet végességével, tudomásul kell venni, hogy van halál, van pusztulás.

...

Molnár V. József kapcsolatba hozta ezt a hagyományt, ezt a rítust azzal, hogy – sok minden más mellett – talán ezek a régi gyerekek nagyobb tisztelettel voltak az élet iránt.

Másképpen szemlélték a világot. Nagyobb felelősséggel viseltek a természettel szemben. Más kapcsolatban voltak az állatokkal. Meglátták benne a méltóságot, amivel táplálja gazdáját, az embert. Nem volt kegyetlenkedés az állatokkal. Nem lehetett, mert tisztelte az állat életét is, és tisztelte a belőle nyerhető ennivalót. Nem volt az iskolai szemetesládában kidobott sonkás tízórai.

Más volt ezeknek a gyerekeknek a dolgokhoz való hozzáállása. Mert jó, hogyha földi és haladó lényként, amikor találkozunk a halállal, szüleinktől megtanuljuk az elgyászolást, és a kegyelmet annak elengedéséhez, aki elment.



Fajtárstömeggyilkos Ember

Malac Világ

* * *

Segítség - a pokolba vezető út is...

Carlos Castaneda - Az Erő Második Köre

A varázslók nem segítenek úgy egymásnak, ahogy te segítettél Pablitónak - folytatta - Úgy viselkedtél, mint egy közönséges ember az utcán.

A Naguál mindannyiunkat arra tanított, hogy harcosok legyünk. Azt mondta, a harcos nem érez részvétet senki iránt.

Számára a részvét azt jelentette, hogy azt kívánok, a másik ember is legyen olyan, mint te, a te cipődben járjon, és csupán ezért segítesz neki. Ezt tetted Pablitóval.

Egy harcos számára az a legnehezebb, hogy engedje a másiknak, hogy az legyen, aki.

Amikor kövér voltam, aggódtam amiatt, hogy Lidia és Josefina nem eszik eleget. Attól féltem, hogy megbetegszenek, és belehalnak abba, hogy nem esznek. Mindent megtettem, hogy felhizlaljam őket, pedig csak a legjobbat akartam.

Egy harcos akkor feddhetetlen, ha hagyja, hogy mások olyanok legyenek, amilyenek, és segíti őket ebben. Ez persze azt jelenti, bíznia kell bennük, hogy feddhetetlen harcosok maguk is.



Kövér vagyok - na és akkor mi van???

A. D. Mello

Két teherautó állt egymásnak háttal, és egy sofőr azon fáradozott, hogy egy óriási ládát az egyik kocsiról áthúzzon a másikra.

Egy járókelő, látván a sofőr szorult helyzetét, felajánlotta a segítségét. Így aztán már ketten szenvedtek lihegve és fújtatva több mint félórán át, ám minden eredmény nélkül.

- Attól félek, hogy ez nem megy - kapkodott levegő után a járókelő. - Nem tudjuk leemelni a kocsiról.

- Le a kocsiról?! - kiáltotta a sofőr. - Uram, Isten! Én nem le akarom venni, hanem át akarom a húzni! -

A. D. Mello

New Yorkban egy utas felszállt a vonatra, és közölte a kalauzzal, hogy Fordhambe szeretne menni.

- Szombatonként nem állunk meg Fordhamben - szólt a kalauz -, de majd segítek. Amikor lelassítunk a fordhami állomáson, kinyitom az ajtót, és ön kiugrik. Csak arra vigyázzon, hogy amikor földet ér, akkor még fusson egy darabig a vonattal, különben elvágódik.

Fordhamnél kinyílt az ajtó, az utas leugrott, és futni kezdett a vonattal. Egy másik kalauz, amint meglátta a vonat mellett futó embert, szintén kinyitotta az ajtót, és egy mozdulattal berántotta az illetőt. Eközben a vonat ismét felgyorsult.

- Öregem, roppant szerencséje van - mondta az újabb kalauz. - Ez a vonat ugyanis nem áll meg szombatonként Fordhamben.

Ha elindul a vonat, a szívem majdnem elhasal...

Kuba vagy Luton - nem mindegy!



Ha kicsiben is, de segíthetsz másokon azáltal, hogy nem állsz az útjukba.

* * *

2009. március 30., hétfő

A korrekt cipőfűzés tudománya...

A feddhetetlenségről

Elmeséltem neki, hogyan magyarázta meg nekem Don Juan, mit ért feddhetetlenségen.

Kettesben túráztunk egy nagyon mély szakadékban, amikor egy óriási szikladarab megindult a kőfalon. Félelmetes erővel zuhant lefelé, és a szakadék alján ért földet, húsz, vagy harminc méterrel előrébb, mint ahol mi álltunk.

A szikladarab mérete nagyon hatásossá tette a jelenetet. Don Juan megragadta az alkalmat, hogy drámai leckét kerekítsen belőle.

Azt mondta, azok az erők, melyek a végzetünket irányítják, rajtunk kívül állnak, és semmi közük a tetteinkhez, vagy az akaratunkhoz.
["Intro to Journey to the Edge of the Universe"]


Kvazár, kvazár, te mindenem!

Néha ez az erő megállít minket, hogy lehajoljunk és bekössük a cipőfűzőnket, ahogy én éppen az imént tettem. És azáltal, hogy ez az erő megállít, értékes pillanatot nyerünk. Ha tovább sétáltunk volna, az a hatalmas szikla biztosan halálra zúzott volna minket.

Ezzel szemben, egy másik napon, egy másik szakadékban, ugyanez a végzetes erő ugyanígy megállíthat minket, hogy lehajoljunk és bekössük a cipőfűzőnket, míg ekkor egy másik szikla épp a fejünk fölött indul el.
Azáltal, hogy megállít, értékes pillanatot veszítünk el. Ha azalatt tovább sétáltunk volna, megmenthettük volna az életünket.

Don Juan azt mondta, annak fényében, hogy egyáltalán nincs hatalmam azok felett az erők felett, melyek sorsomat irányítják, az egyedüli szabadságom, ott a szakadékban az, hogy feddhetetlenül kötöm be a cipőfűzőmet.


Perfektológia Hungária

Idegen vagyok: az idegeneknek...
(Európa Kiadó: A Birodalom visszavág)

... éspedig tökéletesen

* * *

Elérhető az elérhetetlen?

Carlos Castaneda - A Csend Ereje

Minden, aminek alávetettelek - folytatta Don Juan -, az általam mutatott dolgok mindegyike pusztán arra szolgált, hogy meggyőzzön téged arról, hogy a kézzel fogható dolgoknál jóval több minden létezik.

Nincs szükségünk arra, hogy bárki varázslásra tanítson bennünket, mivel valójában nincs mit tanulnunk. Amire szükségünk van, az egy tanító, aki meggyőz bennünket arról, hogy felbecsülhetetlen erő rejlik pusztán egy karnyújtásnyira tőlünk. Micsoda különös paradoxon!

A tudás útját járó összes harcos azt hiszi néha, hogy varázslást tanul, pedig nem tesz mást, mint hagyja, hogy meggyőzzék őt a lényében rejlő erőről, és arról, hogy elérheti azt.

Feléje szárnypróbálgatunk...
(Pink Floyd: Learning to Fly)

A. D. Mello - A Csend Szava

Ahogy a Mester öregedett és gyöngült, a tanítványok annál inkább könyörögtek neki, hogy ne haljon meg. Ő azonban így szólt:

- Hogyan is látnátok, ha nem mennék el?

- Mi az, amit nem látunk, amíg velünk vagy? - kérdezték.

De a Mester nem válaszolt. Amikor a halála már a küszöbön állt, a tanítványok újból megkérdezték:

- Mi az, amit majd meglátunk, miután meghaltál?

Kis hunyorítással a szemében válaszolt a Mester:

- Én csak annyit tettem, hogy ültem a folyóparton, s osztogattam a folyóvizet. Miután meghalok, remélem, észreveszitek a folyót is.


A folyó partján állva...
(Chris Rea: Road to hell)

... esetleg ülve ...

Buddha 1

Tehát, Csunda, megmutattam neked a megsemmisítésre vonatkozó utasításokat, megmutattam neked a gondolat felbukkanására vonatkozó utasításokat, megmutattam neked az elkerülésre vonatkozó utasításokat, megmutattam neked a felfelé vezető útra vonatkozó utasításokat, megmutattam neked a kioltásra vonatkozó utasításokat.

Amit egy mester — aki tanítványai jóllétét keresi, aki együttérzést és szánalmat tanúsít a tanítványai iránt — megtehet a tanítványaiért, azt megtettem érted, Csunda. Itt vannak a fák gyökerei, itt vannak a tisztások. Meditálj, Csunda, ne késlekedj, különben meg fogod bánni. Ez számodra a tanításom.

Buddha 2

Én megmutatom a szabaduláshoz vezető utat,
De tudjátok meg, a szabadulás rajtatok múlik.

Csak azt adom, ami nektek is van!

Újtestamentom (Márk 4.22-4.23)

4.22. Mert nincs elrejtve semmi, amire fény ne derülne, és nincs titok, amely nyilvánosságra ne jutna.

4.23. Akinek van füle a hallásra, hallja meg!

A lélek kincsesládikója
(The Cure: Treasure)

* * *

2009. március 26., csütörtök

Távdependencia

Popper Péter - Teller Edéről

Politikai szemlélete is ennek megfelelően alakult. Egyszer megpróbáltam megvilágítani neki, hogy mi volt a különbség Kádár János és Ceausescu között. Leintett:

- Nézd fiam, neked, aki itt éltél, ez nyilván jelentős különbség. De 5000 kilométer távolságból már nem az. Két kommunista diktátor, nem mindegy?

Távolról mindegy, de közelről korántsem. ["Egy fantasztikus utazás"]

De hát az ember csak arra reagál, ami közelről érinti.

Az ég messze van, a telek vagy beafstek közel, a guruló forint még közelebb.

Szentséges Űristen

Régi idők "rozija" - avagy a diktaturizmus

Alien Május Elseje

Ha nem tetszik, el lehet menni innen!

A Fullánkember legálisan van odakünn

Millió űrméterek a Szív Galaxisban

* * *

Miért nem VAGY AZ, AKI VAGY? S leszel-é AZ, AKI VAGY?

Rüdiger Dahlke - A lélek nyelve: a betegség

Susya rabbi ezt mondta rövidddel a halála előtt:
Ha a mennybe megyek, nem azt fogják tőlem kérdezni, hogy miért nem voltál Mózes.
Hanem azt fogják kérdezni, hogy miért nem voltál Susya.
Miért nem az az egyetlen lettél, aki csak te lehettél volna?



DE TE AZ LÉGY, AKI VAGY!

Mindenkinek önkifejezése
szerint való áradást!

* * *

2009. március 20., péntek

Moneyjedelem

A. D. Mello - Lelki szívinfarktus

Tom bácsinak gyenge volt a szíve, ezért a doktor figyelmeztette, hogy legyen óvatos, és éljen kíméletes életet.

Amikor a család arról értesült, hogy Tom bácsi egymilliárd dollárt örökölt egyik elhunyt rokonától, nem merték a hírt közölni vele, mert attól féltek, hogy ettől esetleg szívinfarktust kaphat.

A helyi plébánoshoz fordultak segítségért, aki biztosította őket, hogy kitalál valamilyen megoldást.

- Mondd csak, Tom - kezdte Murphy atya -, ha Isten végtelen irgalmában egymilliárd dollárt küldene neked, mit kezdenél vele?

Tom bácsi egy darabig gondolkodott, aztán határozottan kijelentette:

- A felét átadnám önnek, atyám, az egyház céljaira.

Amikor Murphy atya azt meghallotta, szívinfarktust kapott.


Szabad-e félni?

A félelem és az ő útja-módja
["Ismerünk! Vigyázz! Figyelj az érzéseidre!"]

Néha azért el tudunk menekülni
["A sors iróniája. Még egy nap és elkészülök az alagutammal"]

* * *