Elmeséltem neki, hogyan magyarázta meg nekem Don Juan, mit ért feddhetetlenségen.
Kettesben túráztunk egy nagyon mély szakadékban, amikor egy óriási szikladarab megindult a kőfalon. Félelmetes erővel zuhant lefelé, és a szakadék alján ért földet, húsz, vagy harminc méterrel előrébb, mint ahol mi álltunk.
A szikladarab mérete nagyon hatásossá tette a jelenetet. Don Juan megragadta az alkalmat, hogy drámai leckét kerekítsen belőle.
Azt mondta, azok az erők, melyek a végzetünket irányítják, rajtunk kívül állnak, és semmi közük a tetteinkhez, vagy az akaratunkhoz.
["Intro to Journey to the Edge of the Universe"]
Kvazár, kvazár, te mindenem!
Néha ez az erő megállít minket, hogy lehajoljunk és bekössük a cipőfűzőnket, ahogy én éppen az imént tettem. És azáltal, hogy ez az erő megállít, értékes pillanatot nyerünk. Ha tovább sétáltunk volna, az a hatalmas szikla biztosan halálra zúzott volna minket.
Ezzel szemben, egy másik napon, egy másik szakadékban, ugyanez a végzetes erő ugyanígy megállíthat minket, hogy lehajoljunk és bekössük a cipőfűzőnket, míg ekkor egy másik szikla épp a fejünk fölött indul el.
Azáltal, hogy megállít, értékes pillanatot veszítünk el. Ha azalatt tovább sétáltunk volna, megmenthettük volna az életünket.
Don Juan azt mondta, annak fényében, hogy egyáltalán nincs hatalmam azok felett az erők felett, melyek sorsomat irányítják, az egyedüli szabadságom, ott a szakadékban az, hogy feddhetetlenül kötöm be a cipőfűzőmet.
Perfektológia Hungária
* * *
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése