Don Juan többféleképpen is definiálta számomra a varázslás, de mindig fenntartotta azt, hogy a meghatározások a tudás növekedtével változnak. Tanulóidőm vége felé úgy éreztem, már vagyok abban a helyzetben, hogy értékelni tudjak egy pontosabb meghatározást, ezért újra felvetettem a kérdést neki.
- A köznapi emberek szemszögéből nézve - mondta -, a varázslás ostobaság vagy valamiféle, a felfogóképességüket meghaladó, nyugtalanító rejtély. És igazuk is van - nem azért, mintha ez lenne a valóság, hanem azért, mert köznapi emberek nem rendelkeznek kellő mennyiségű energiával ahhoz, hogy képesek legyenek a varázslással foglalkozni.
Rövid szünetet tartott, aztán folytatta a mondanivalóját.
- Az emberi lények véges mennyiségű energiával születnek - mondta. - A születésük pillanatától fogva rendelkezésükre áll ez az energia, hogy azt a lehető legelőnyösebben használhassák fel, az idő modalitásának megfelelően.
- Mit értesz az idő modalitása alatt? - kérdeztem.
- Az idő modalitása az energiamezők éppen érzékelt kötege - válaszolta don Juan. - Hiszem, hogy az emberi érzékelés megváltozott az évszázadok során. Az érzékelés módját mindig az adott kor határozza meg; ettől függ, hogy az energiamezők felmérhetetlenül sok kötege közül pontosan melyik kerüljön felhasználásra. És az idő modalitásának kezelése - a néhány, kiválasztott energiamező - felemészti az összes rendelkezésre álló energiát, semmit sem hagyva számunkra, ami segíthetne a többi energiamező hasznosításában.
Szemöldöke apró mozdulatával arra ösztönzött, hogy gondolkodjak el azon, amit mondott.
- Erről beszélek, amikor azt mondom, hogy köznapi emberek nem rendelkeznek varázslás kezeléséhez szükséges energiával - folytatta.
- Ha csak a rendelkezésre álló energiát használják, nem képesek érzékelni a varázslók által érzékelt világokat. Ezen világok érzékeléséhez a varázslóknak az energiamezők egy rendszerint használaton kívüli kötegét kell hasznosítaniuk.
Természetesen, ha a köznapi emberek is érzékelni kívánják ezeket a világokat, és meg akarják érteni a varázslók érzékelését, neki is ugyanezt a köteget kell felhasználniuk. Ez pedig egyszerűen lehetetlen, mivel az össze energia le van kötve.
Elhallgatott, mintha a megfelelő szavakat keresné.
- A következőképpen gondold ezt végig - mondta aztán. - Nem arról van szó, hogy ahogy múlik az idő, megtanulsz varázsolni; amit megtanulsz, az sokkal inkább az energia megőrzése. Ez az energia pedig képessé tesz téged arra, hogy kezelj, néhány, számodra jelenleg elérhetetlen energiamezőt. És épp az a varázslás: azon energiamezők kezelésének képesség, melyeken nem hasznosítunk a megszokott, általunk ismert világ érzékelése során. A varázslás a tudomás egy állapota. A varázslás az a képesség, hogy érzékeljünk valamit, amit a köznapi érzékelés nem képes érzékelni.
Őrizni az őrt!
Castaneda - Ixtláni utazás
...Amit te álomnak nevezel, az a harcos számára valóság. Meg kell értened, hogy a harcos egyáltalában nem bolond. A harcos tökéletes vadász, és erőre vadászik: nem részeg, nem bolond, nincs sem ideje, sem szándéka ámítani, önmagának hazudni, vagy akár egy rossz mozdulatot is tenni. Számára ehhez túl nagy a tét. A tét a saját megzabolázott, rendszeres élete, melyet oly hosszan alakított tökéletessé és összeszedetté.
Castaneda - Ixtláni utazás
Felmászott oda, akár egy kőszáli kecske. Nem győztem csodálni hihetetlen ügyességét.
Fenéken csúszva lassan leereszkedtem a szikláról, majd megpróbáltam felszaladni a hegy oldalán, hogy elérjem a párkányt. Az utolsó néhány méter teljesen kimerített. Ugratva kérdeztem don Juantól, hány éves valójában. Véleményem szerint ahhoz, hogy valaki úgy jusson fel a párkányra, ahogy ő, igen frissnek és fiatalnak kell lennie.
- Olyan fiatal vagyok, amilyen csak akarok - válaszolta. - Ez megint csak a személyi erő kérdése. Ha gyűjtöd az erőt, tested elképzelhetetlen tettekre lesz képes. Ezzel szemben, ha elszivárog az erőd, pillanatok alatt kövér öregember leszel.
Castaneda - Ixtláni utazás
- Nincs itt az ideje, ne erről beszéljünk - mondta lezárva a témát. - A tudás erő. Sok időbe kerül, míg annyi erőt gyűjtünk, hogy egyáltalán beszélhessünk róla.
- Nem fontos, hogyan nevelkedtünk - állította don Juan. - A személyi erőtől függ minden tettünk. Az ember nem más, mint személyi erejének összege, s ez határozza meg, hogyan él és hal meg.
Erős Pista helyett Igor
Castaneda - Ixtláni utazás
- Mi az a személyi erő?
- A személyi erő: érzés - mondta. - Mintha szerencsés lenne az ember. Nevezhetnénk hangulatnak is. Személyi erőt mindenki a saját származásától függetlenül szerezhet. Már mondtam, hogy a harcos az erőre vadászik, s én arra tanítalak, miképpen kell rá vadászni, és elraktározni. Veled az a nehézség, ami mindannyiunkkal szokott lenni. Meg kell győződnöd. El kell hinned, hogy a személyi erőt fel lehet használni, s el lehet raktározni, de még nem vagy róla meggyőződve.
Zenergia-erőműszakban
Castaneda - Mesék az erőről
- Mindegy, ki mit tár fel, vagy mit tart meg magának - mondta. - Mindaz, amit teszünk, ami és aki vagyunk, a személyes erőnkön nyugszik. Ha elegendő erő áll a rendelkezésünkre, egyetlen kimondott szó is sorsfordító jelentőségű. Ám, ha nincs elég személyes erőnk, feltárulhat előttünk a legkáprázatosabb bölcsesség is, és egy hajszálnyi változást sem idéz elő.
Az energiavételezés egy módja
* * *
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése