Amikor a francia csapatok 1923 januárjában megtorlásként megszállták a Ruhr-vidéket, mert a németek megszüntették a jóvátétel fizetését, a német gazdaság teljesen összeomlott.
A kormány kénytelen volt százezrével támogatni azokat a Ruhr-vidékieket, akik passzív ellenállásuk miatt munkanélküliekké váltak.
Ezeket az óriási pénzösszegeket csak úgy tudták előteremteni, hogy egyre több pénzt nyomtak.
1923. február 1-jén egy dollár már 41 500 márka volt, és naponta 75 milliárd márkát nyomtattak. A pénznyomtatás kétezer nyomdának és háromszáz papírgyárnak biztosított munkát.
Május 22-én egy dollár értéke 57 ezer márka volt, egy hónappal később 136 ezer márka.
Július 8-án egy liter tejért 4 ezer márkát fizetett a német fogyasztó.
Július 25-én 6000 ezer márkára szaladt fel a dollár árfolyama.
Ettől kezdve az árak óránként emelkedtem.
A munkásokat naponta fizették.
Az asszonyok a gyárkapu előtt vártak a pénzre, és azonnal az üzletbe siettek, hogy megvásárolhassák a vacsorára valót.
A Vossische Zeitung július 18-i számában egy főorvosról számolt be, aki bezárta a klinikáját, és egy bárban vállalt állás, ahol „hangulatkeltő” énekszámokat adott elő. A zongoránál volt asszisztense kísérte.
Akinek módjában állt értékálló devizához jutni, az úgy élhetett, mint egy kiskirály.
Ernest Hemingway, aki abban az időben mint újságíró Európában dolgozott, egyszer beszámolt néhány napjáról, amelyet egy német luxusszállodában töltött. A számlája több millió márkát tett ki, ami napi 20 centnek felelt meg.
Augusztus 1-jén a dollár árfolyama átugrotta a milliós határt.
Augusztus 7-én 3,3 millió volt az értéke, szeptember 15-én pedig 50 millió.
Október 19-re elérte a 12 milliárdot, három hónappal később meg a 40 milliárdot.
1923. november 1-jén fél kiló kenyér 260 milliárd márkába, fél kiló cukor 250 milliárd márkába, fél kiló hús pedig 3,2 billióba került.
Egy gyári munkás napi bére 5 billió márkát tett ki.
November 9-én a müncheni puccs napján a Völkischer Beobachter egy példányáért 8 milliárd márkát kellett fizetni.
Hogy a vágtató infláció micsoda abszurdumokhoz vezetett, jól mutatja egy orvos esete, akinek a háború előtt 86 ezer márka megtakarított pénze volt egy takarékbetétkönyvben.
Szeptember 5-én a következő levelet kapta a banktól:
„A bank mélységesen sajnálja, hogy a 86 ezer márka értékű betétet nem tudja tovább őrizni, mert a vele kapcsolatos költségek nincsenek arányban az értékével.
Ezért bátorkodunk a befektetett tőkét visszafizetni. Mivel kisebb névértékű papírpénzzel nem rendelkezünk, a betétkönyv értékét 1 millió márkára felkerekítettük.
Melléklet: 1 millió márka.”
(Megjegyzés: a borítékra ragasztott bélyegnek 5 millió márka volt az értéke.)
A papír pénznek már csak az egyik oldalát nyomták.
Az üresen hagyott oldalt jegyzetelésre használták az irodákban. Olcsóbb volt, mintha egy jegyzetfüzetet vettek volna.
* * *
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése