Az alapozást befejezték. Amíg a fúrás nem jár eredménnyel, addig nekik kevesebb a tennivalójuk. Manue a tábor szélén ült, és a lélegzést gyakorolta. A lélegzés már tudatos erőfeszítéssé vált, és ha néhány percre megfeledkezett róla, azon kapta magát, hogy felületesen, jelentéktelen kis kortyokban veszi a levegőt, ami alig mozgatja meg a rekeszizmait. Olyan alacsonyra állította a légzőkészüléket, amilyenre csak lehetett, hogy ezzel kényszerítse magát a mély lélegzetvételre, ettől azonban szédült, és vissza kellett csavarnia a készüléket, nehogy elájuljon. Sam Donnell, a roskadt mellű gépész épp akkor kapta el, amikor szédelegve fölbukott egy sziklahalom tetején. Föltámogatta, és normális szintre állította be az “oxiját”. Késő délután volt, és a fúrómunkásokat épp váltották. Manue egy percig fejét ingatva üldögélt, majd hálásan pillantot Donnellre.
- Veszélyes dolog ez, kölyök – lihegte a horpadt mellű. – Könnyen beledilizhetsz. Mit szeretnél inkább, hogy a tüdődet vigye el az ördög, vagy az eszedet?
- Egyiket sem. – Tudom, de…
- Nem akarok erről beszélni.
Donnell bágyadt mosollyal nézett rá. Majd vállat vont, letelepedett a sziklarakásra, és a fúrótornyot bámulta.
- Néhány napon belül el kell, hogy érjük a tritiumjeget – mondta elégedetten. – Lesz itt akkor olyan szélvihar! Manue ingerülten megnedvesítette az ajkát. A roskadt mellűek mindig nyugtalansággal töltötték el. Odafordult.
- Szélvihar?
- Azt mondják, nagy a nyomás odalent. A Mars keletkezésével függ össze. Porfelhőelmélet. Manue megrázta a fejét. – Nem értem.
- Én sem. De hallottam, amikor erről beszéltek. Néhány milliárd évvel ezelőtt a Mars állítólag a Jupiter egyik holdja volt. Sziklamagja köré jégkristályok rakódtak. Aztán a Mars letért a pályájáról, és a kozmosz porfelhőövezetéből sziklás kéreg rakódott rá. A tritiumjégréteg lecsípett ott lent egy adag neutront az uránércből. A tritium egy része héliummá alakult át, és oxigén szabadult fel. A gáznak nagy a nyomása. Szélvihar.
- Mit akarnak kezdeni a jéggel? A roskadt mellű vállat vont.
- A mérnököknek kell tudniok. Manue horkantott és kiköpött.
- Ők csak azt tudják, hogyan kell pénzhez jutni. – Hehe! Mindenki szeretne meggazdagodni. A perui egy pillanatig habozva nézett rá. – Senor Donnell, én…
- Hívjál csak Samnek.
- Kíváncsi lennék, tudja-e valaki, hogy miért… hogy valójában miért is vagyunk mi itt.
Donnell szélesen elvigyorodott, majd megcsóválta a fejét. Egy pillanatig gondolataiba mélyedt, aztán előrehajolt, hogy valamit írjon a porba. Amikor elkészült, fennhangon elolvasta.
- Eke plusz egy ló plusz föld, egyenlő a létszükséglettel. – Manuéra pillantott. – Anno domini ezerötszáz. A perui zavartan húzta össze a szemöldökét. Donnell letörölte az írást, és ismét firkálni kezdett.
- Gyár plusz gőzturbinák plusz nyersanyag, egyenlő létszükséglet, plusz luxus. Anno domini ezerkilencszáz.
- Na és?
- Vagyis csökkenteni kell a termelést, vagy valami kiutat kell találni. A Mars a fölösleges energia, munkaerő és pénz levezetésének az útja. A Mars-terv forgásban tartja a pénzt, mozgásban tart mindent. Ezt egy közgazdász mondta nekem. Azt mondta, hogy ha a terv abbamaradna, a fölösleg fölhalmozódna, ami otthon nagy gazdasági válsághoz vezetne.
A perui megrázta a fejét, és fölsóhajtott. Valami nem stimmel. Úgy hangzott, mintha az egészet azután agyalták volna ki, hogy a terv beindult. Nem ez volt az a cél, amit elképzelt.
...
* * *
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése