A következő címkéjű bejegyzések mutatása: életösztön. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: életösztön. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. április 30., szerda

Erkölcselmélet vagy életösztön?

Robert E. Howard - A zsoldos barbár (részlet):

Keresztültört a medret szegélyező sűrű bozóton, ám Conan visszarántotta.
Ekkor ütemes loccsanásokat hallott, és ahogy kinézett a bokrok közül, látta, hogy egy fatörzsből vájt kenu siklik felfelé a folyón, egyetlen utasa erősen evezett az ár ellen. Erős testalkatú pikt volt, fehér gémtollat tűzött a homlokára, az egyenesre nyírt haját összefogó rézpántba.
 - Ez egy gwawelai - mormogta Conan. - Követségben Zogartól. A fehér toll jelzi. Békeüzenetet vitt a folyó menti törzsekhez, és most próbál visszatérni, hogy részt vegyen a mészárlásban.

A magányos követ már majdnem egy szintre ért a rejtekhelyükkel, és Balthus hirtelen majd kiugrott a bőréből. Szinte a füle mellett egy érdes, pikt torokhang harsant fel. Aztán rájött, hogy Conan kiáltott oda az evezősnek a saját nyelvén. A pikt megrezzent, a bokrokat fürkészte, visszakiáltott valamit, majd ijedt pillantást vetett a folyó túloldalára, nekifeküdt, és a nyugati part felé irányította a csónakot. Balthus értetlenül nézte, hogy Conan kiveszi a kezéből a tisztásról hozott íjat, és egy nyílvesszőt illeszt a húrra.
A pikt kenuja a közelben ért partot, a vadember a bokrok felé bámult és kiáltott valamit. Ijhúrpendülést kapott válaszul, és a nyílvessző egész a tollazatig domború mellkasába fúródott. Fojtott nyögéssel dőlt ki a csónakból, és a sekély vízbe zuhant.

Egy pillanatra múlva Conan máris lenn volt a parton, belegázolt a vízbe, és elkapta az ellebegő kenut. Balthus utána botorkált, és kissé kábán mászott be a csónakba. Conan is beszállt, megragadta az evezőt, és ellökte a vízialkalmátosságot a keleti part irányába. Balthus irigységgel, vegyes tisztelettel szemlélte a napégette bőr alatti hatalmas izmok játékát. A kimmériai acélembernek tűnt, aki nem ismeri a kimerültséget.
 - Mit mondtál a piktnek? - kérdezte Balthus.
 - Mondtam neki, hogy szálljon partra, mert egy fehér erdőjáró leselkedik rá a túlsó partról íjjal a kezében.
 - Ez nem tűnik valami sportszerűnek - tiltakozott Balthus. - Azt hitte, hogy egy barát beszél hozzá. Tökéletesen utánoztad a pikt beszédet...
 - Szükségünk van a csónakjára - mordult fel Conan, és egy pillanatra sem hagyta abba az evezést. - Csak így tudtam a partra csalni. Melyik a rosszabb... becsapni egy piktet, aki mindkettőnket szívesen megnyúzna élve, ha tehetné, vagy elárulni azokat az embereket, akiknek az élete azon múlik, hogy odajutunk-e időben? Balthus eltöprengett egy pillanatig ezen a pompás etikai problémán, majd megvonta a vállát.


* * *

2009. március 6., péntek

Tettelen panaszok

Perzsa közmondás

Panaszkodtam, hogy nincs cipőm, amíg nem találkoztam valakivel, akinek nincs lába.

Nick Vujicic

De elmondom, hogy vannak pillanatok az életben, amikor elesel, és úgy érzed, nem vagy elég erős, hogy újra felállj...
Mert azt mondom, én most itt vagyok, arccal lefelé, és se karom, se lábam nincs.
Elvileg lehetetlennek kellene lennie, hogy felálljak innen.

DE NEM AZ! Érted?

Megpróbálok felállni innen százszor is, és ha századszorra sem sikerül... ha nem sikerül és feladom, akkor szerinted fel fogok állni? NEM!

De ha nem sikerül, akkor megpróbálom újra és újra és újra... De szeretném, ha tudnátok, hogy az még nem a vége. Az a fontos, hogy fejezed be.

Te erős leszel a végén? És tudom, hogy meg fogod találni az erőt, hogy újra felállj. Mint én...

Videó
["Te erős leszel a végén?"]


Ixtláni utazás

– Miért műveled velem ezt az egészet, don Juan? – kérdeztem.

Levette kalapját, és tettetett töprengéssel vakarta a halántékát.

– Kinyilvánítok feléd valamit – szólt halkan. – Mások is nyilvánítottak már így ki valamit irányodba; egyszer te leszel az, aki kinyilvánít valamit másoknak. Mondjuk, most én vagyok soron.

Egy nap rájöttem, hogy ha a saját önbecsülésemre méltó vadász akarok lenni, akkor meg kell változtatnom az életmódomat. Régen sokat siránkoztam, panaszkodtam. Jó okkal éreztem magam kisemmizettnek. Indián vagyok, az indiánokkal pedig úgy bánnak, mint a kutyával. Ez ellen semmit sem tehettem, és nem maradt más nekem, mint a bánat.

De aztán a jószerencse megmentett, és valaki megtanított vadászni.

És rájöttem, hogy addigi életmódom nem méltó a létre... Így hát átalakítottam. -



Vadászat a Vörös Életvitelre

* * *