Keresztültört a medret szegélyező sűrű bozóton, ám Conan visszarántotta.
Ekkor ütemes loccsanásokat hallott, és ahogy kinézett a bokrok közül, látta, hogy egy fatörzsből vájt kenu siklik felfelé a folyón, egyetlen utasa erősen evezett az ár ellen. Erős testalkatú pikt volt, fehér gémtollat tűzött a homlokára, az egyenesre nyírt haját összefogó rézpántba.
- Ez egy gwawelai - mormogta Conan. - Követségben Zogartól. A fehér toll jelzi. Békeüzenetet vitt a folyó menti törzsekhez, és most próbál visszatérni, hogy részt vegyen a mészárlásban.
A magányos követ már majdnem egy szintre ért a rejtekhelyükkel, és Balthus hirtelen majd kiugrott a bőréből. Szinte a füle mellett egy érdes, pikt torokhang harsant fel. Aztán rájött, hogy Conan kiáltott oda az evezősnek a saját nyelvén. A pikt megrezzent, a bokrokat fürkészte, visszakiáltott valamit, majd ijedt pillantást vetett a folyó túloldalára, nekifeküdt, és a nyugati part felé irányította a csónakot. Balthus értetlenül nézte, hogy Conan kiveszi a kezéből a tisztásról hozott íjat, és egy nyílvesszőt illeszt a húrra.
A pikt kenuja a közelben ért partot, a vadember a bokrok felé bámult és kiáltott valamit. Ijhúrpendülést kapott válaszul, és a nyílvessző egész a tollazatig domború mellkasába fúródott. Fojtott nyögéssel dőlt ki a csónakból, és a sekély vízbe zuhant.
Egy pillanatra múlva Conan máris lenn volt a parton, belegázolt a vízbe, és elkapta az ellebegő kenut. Balthus utána botorkált, és kissé kábán mászott be a csónakba. Conan is beszállt, megragadta az evezőt, és ellökte a vízialkalmátosságot a keleti part irányába. Balthus irigységgel, vegyes tisztelettel szemlélte a napégette bőr alatti hatalmas izmok játékát. A kimmériai acélembernek tűnt, aki nem ismeri a kimerültséget.
- Mit mondtál a piktnek? - kérdezte Balthus.
- Mondtam neki, hogy szálljon partra, mert egy fehér erdőjáró leselkedik rá a túlsó partról íjjal a kezében.
- Ez nem tűnik valami sportszerűnek - tiltakozott Balthus. - Azt hitte, hogy egy barát beszél hozzá. Tökéletesen utánoztad a pikt beszédet...
- Szükségünk van a csónakjára - mordult fel Conan, és egy pillanatra sem hagyta abba az evezést. - Csak így tudtam a partra csalni. Melyik a rosszabb... becsapni egy piktet, aki mindkettőnket szívesen megnyúzna élve, ha tehetné, vagy elárulni azokat az embereket, akiknek az élete azon múlik, hogy odajutunk-e időben? Balthus eltöprengett egy pillanatig ezen a pompás etikai problémán, majd megvonta a vállát.
* * *
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése