Biegelbauer Pál: Ki vagyok én?
A szeretet a szóhasználatban inkább az érzelmi vonzalmat jelenti.
Ez a "szeretet" szó jelentéstartalmának a legfelszínesebb, leginkább elterjedt használati módja.
És itt tényleg azt mondjuk, hogy "szeretem a sült csirkét", a "Józsit", meg a "napsütést" - tök ugyanaz....
Kedvelem.
És a legmegrendítőbb, hogy a kedvelés az semmi más (de semmi más), mint biológiai megfelelés.
Mit - vagy kit kedvelek?
Aki biológiailag megfelel nekem most. És ami nem felel meg most, azt nem kedvelem, sőt, mi több, taszít.
Tehát ha a legkedvesebb ételemmel teleeszem magam és engem avval kínálnak - hát, a hideg kiráz tőle.
Tehát a kedvelés a pillanatnyi biológiai állapotnak való megfelelés.
Tessék megfigyelni a papucsállatkát: ott van a tárgylemezen.
Odacsöppentek higított sósavat: elmenekül onnan. Szőlőcukrot: oda fog menni.
Egyik a taszítás, másik a vonzás. Ami biológiailag jó, az vonz, ami nem jó, az taszít.
Ennyi.
Tehát hogy én szeretem a Józsit (a kedvelés szempontjából) az annyit tesz, hogy a Józsi által kiárasztott életenergia kifejezetten jót tesz nekem.
De van olyan ember, aki által kiárasztott energia kifejezetten rosszat tesz nekem és akkor én kerülöm.
Nem tehet a Józsi arról, hogy vonzódom iránta, és én sem tehetek róla, hogy Józsi engem vonz.
Abszolút nem tehetek róla.
Tehát itt a szimpátia és antipátia mögött nem az én döntésem áll, hanem az én biológiai lényem spontán reakciója húzódik meg.
Nem azért kedvelek valakit, mert okos és szép és rendes - biztos mindenkinek volt már az életében nem egy olyan ismerőse, aki szép is volt, okos is volt, ápolt is volt, kedves is volt, oszt a hideg rázott tőle.
Másik egy ápolatlan bunkó, aztán nem tudom, miért, de az meg vonzó volt.
Sem ő nem tehet róla, sem én.
Tehát a kedvelés - nem kedvelés AZ NEM DÖNTÉS KÖVETKEZMÉNYE.
Az spontán reakció.
* * *
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése