Lehet, hogy én egy szentimentális liba vagyok, de amikor a ZENO-IV hét év után földet ért, elszorult a szívem. Hiába a legjobb hajó, a legjobb hajózó legénység, a legizgalmasabb szolgálat - hazatérni mégis mindig torokszorító. A hét év pedig mégiscsak hét év...
Hogy megváltozott itt minden hét év alatt! Persze én sem lettem fiatalabb, de vajon én is ennyit változtam?
Hű, mekkora fogadópályát építettek ide, a régi szinte minikopterparkolónak tűnik!
Jé! Eltűntek a régi betonkockák is! Mennyi új üveggömb egyrakáson! Szédületes. Az egysínű sem jött ki eddig, hét évvel ezelőtt!
Fantasztikus! Vajon a mi házunk is ennyit változott? Laci egyetlen fotontáviratban sem célzott rá, persze, lehet, hogy csak tapintatból. Még fél óra és kiderül.
Úristen! Mi lett a mi körzetünkből!!! Az utcanév a régi, de minden egyéb más. Teljesen más... nicsak! Megmaradt a régi cipőjavító műhely! Még a tábla is a régi: Gyorsszolgálat.
Jé! Ugyanaz az öreg bácsi ül az ablak előtt. Mintha a köténye is a régi lenne...
Hiszen én nála hagytam egy cipőmet! Az indulás előtt már nem volt időm elhozni, meg nem is kellett volna az útra. Hétéves űrszolgálatban aligha hord az ember magassarkú báli cipellőt!
Nicsak! Itt a megsárgult cédula! A hét évvel ezelőtti. Rajta a dátum is. Meg a cipő száma. Meg az, hogy sarkalás.
- Jó napot! Jöttem a cipőmért!
- Kérem a cédulát! - felelte komótosan az öreg, majd hátrament. Pár perc múlva jött vissza.
- Jöjjön vissza kedden. Négy után. Addigra meglesz.
József Attila: Ne légy szeles!
Ne légy szeles.
Bár a munkádon más keres -
dolgozni csak pontosan, szépen,
ahogy a csillag megy az égen,
úgy érdemes.
Gyorsszolgálat Egér módra
Mindent időben
Vagy ahogy a cseh mondja:
"Majd megcsinálom egy magyar év múlva!"
* * *
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése