Pentarn nem törődött a közbeszólással.
- A középvilágbeli emberek mind ostobák! Elég gyakran jártam náluk, tehát tudom!
- Miért? - kérdezte Fenton.
- Mert az a Középvilág, vagyis a forgó rész az én világom és Alfar között - magyarázta Pentarn mint magától értetődő tényt, mintha egy gyengeelméjűvel lett volna dolga. –
És mivel azon kell átjárnom, foglalkoztam vele, hogy megismerjem egy kicsit. De térjünk vissza az üzletre! Jól jönne nekem egy dublőr, és be tudnálak juttatni a Világházba.
Ez jó élet - mondta, és egy intéssel körbemutatott a Hadi Palotán. - Férfiaknak való! A te világodból szinte kiveszett már ez az életforma, ezért a tieitek úgy kiéheztek a cselekvésre meg a hadviselésre, hogy bonyolult játékokat dolgoznak ki helyette.
Vagy talán nem hemzsegnek Berkeley utcáin anakronisták karddal a kezükben, nem mímelik a hadakozást?
És mindezt azért, mert a ti világotokban nincs nekik való feladat!
Az emberi természetet nem változtathatod meg egy csomó szentimentális ostobasággal, a békéről szóló süket dumával! Mikor azt látod, hogy az oroszlán a bárány mellett fekszik, anélkül hogy evésen járna az esze, talán lesz valami értelme a szentimentalizmusnak.
De addig a férfi dolga a háború, és én a valóságnak neveltem a fiamat! Az alfariak meg átnevelték!
* * *
