Popper Péter - Honnan jön az ember lelkében ez a nagy nyüzsi?
Van egy ismerősöm például, egy nagyon jó nívójú nő.
Orvosnő.
Egész életében azt ambicionálta, hogy szeretne az én tanszékemre bekerülni, és együtt dolgozzunk.
Én úgy általában figyelem, hogyha valaki akar jönni - és mondtam neki, hogy "Te, nem fog ez menni"!.
Mégpedig azért nem megy, mert nagyon felszínes. És miért felszínes?
Mert van egy kényszerképzete, hogy kimarad valamiből.
Ez egy borzasztó érdekes dolog.
Szóval bármilyen szakmai rendezvény történt, bárki meghirdetett egy előadást, egy továbbképzést, egy csoportot, ő mindig ott volt Egertől Debrecenig, Szegedtől Nyíregyházáig.
És mondom neki:
- Miért mész és hallgatod meg ezt a sok marhaságot?
- Hátha valami fontos vagy érdekes történik és én nem vagyok ott!
Szóval volt benne egy ilyen mellőzöttségi szorongás, hogy neki jelen kell lenni ilyen összejöveteleken - mindig - mert hátha valami fontos történik és ő kimarad.
Ez egy tévedés!
Mindig kérdeztem:
- Na, kimaradtál volna valamiből, ha esetleg nem vagy ott?
- Nem, semmi, csupa hülyeségről volt szó.
- Akkor miért mész el mindig?
És mindig elment a szorongás miatt.
És mondtam neki, hogy emiatt nem tudunk együtt dolgozni.
Nem lehet ugyanis beállni közönségnek minden harmadosztályú igehirdetőhöz és áhítattal hallgatni - mert akkor mikor dolgozunk?
- Ezért ne gyere hozzám. Ezt így nem lehet csinálni.
* * *
