- Ne aggódj, új képességeid legalább ilyen jók - paskolta meg Shool Corum idegen kezét.
A kéz úgy viselkedett, mintha közönséges végtag lenne. Corum próbaképpen felemelte a szemét fedő pántot, de elakadt lélegzettel gyorsan vissza is tette.
- Mit láttál? - kérdezte Shool.
- Egy földet.
- Ennyi az egész?
- Egy földet, ami felett fekete nap ragyogott. Fény fakadt a talajból, ám a nap sugarai elhomályosították. Négy alak állt előttem. Megpillantottam az arcukat, és... - Corum megnedvesítette ajkait. - Nem bírtam tovább nézni.
- Oly sok síkot érzékelünk felületesen... - tűnődött Shool. - Létező borzalmaikat elvétve, talán csak álmainkban látjuk meg. Mégis meg kell tanulnod, hogy szembenézz azokkal az arcokkal, és minden mással is, amit új szemeddel csak felfedezel. Erődet csak így használhatod ki teljesen.
- Shool, engem zavar a tudat, hogy léteznek azok a sötét, gonosz síkok, és hatalmas bestiák ólálkodnak körülöttem. Csupán valami vékony, asztrális fal választ el tőlük.
- Én már megtanultam együttélni ezzel, és fel is használom őket. Az eltelt évezredek alatt sok mindent megszoktam.
Carlos Castaneda - Belülről izzó tűz
Az első vigyázó figyelem
Don Juan elmagyarázta, hogy az emberben az első vigyázó figyelem az állati tudomás, amely a tapasztalat során a mindennapi világ megszámlálhatatlanul sok vonatkozását követni képes, összefonódott, finom és végtelenül törékeny képességgé fejlődik. Más szóval, mindaz, amit csak képes elgondolni az ember, az első vigyázó figyelem része.
– Az első vigyázó figyelem mindaz, ami – átlagemberként – mi magunk vagyunk – folytatta don Juan. – Mivel az első vigyázó figyelem ilyen abszolút mértékben uralkodik az életünk felett, az átlagembernek nincs értékesebb tulajdona. Talán ez az egyetlen, ami a miénk.
...
Abbahagyta a beszédet. Nekem se volt több kérdésem, de az is lehet, hogy fáradt voltam ahhoz, hogy bármit kérdezzek. Hangos dörömbölés hallatszott, mire felugrottam. Kivágódott az ajtó, és Genaro rontott be a szobába. Teljesen ki volt fulladva, lezuttyant a matracra. A szó szoros értelmében szakadt róla a veríték.
– Épp az első vigyázó figyelemről magyaráztam neki – mondta don Juan.
– Az első vigyázó figyelem csak az ismert esetében működik – mondta Genaro. – Az ismeretlen tartományában két lyukas garast sem ér.
– Ez nem egészen igaz – vágott vissza don Juan. – Az első vigyázó figyelem az ismeretlen esetében is jól működik. Annyira kizárja, annyira hevesen tagadja a létét, hogy végül az első vigyázó figyelem számára az ismeretlen valóban megszűnik létezni.
– A számvetés elkészítése sebezhetetlenné tesz bennünket. Pontosan emiatt keletkezett a számvetés.
– Miről beszéltek? – kérdeztem.
Don Juan nem válaszolt. Genaróra nézett, mintha tőle várna választ.
– De ha kinyitom az ajtót – mondta Genaro –, vajon képes lesz-e az első vigyázó figyelem elbánni mindazzal, ami bejön?
– Az enyém és a tiéd nem, de az övé igen – mondta don Juan rám mutatva. – Próbáljuk ki!
– Akkor is, ha nincs az emelkedett tudomás állapotában? – kérdezte Genaro don Juantól.
– Ez esetben mindegy – felelte don Juan.
Genaro felállt, odament az ajtóhoz, és felrántotta. Abban a szempillantásban hátraugrott. Hideg szélroham söpört végig a házon. Don Juan mellém lépett, és ugyanúgy tett Genaro is. Mindketten csodálkozva néztek rám.
Be akartam csukni az ajtót. Kezdtem kellemetlennek érezni a hideget. De ahogy elindultam az ajtó felé, don Juan és Genaro elém ugrottak, és testükkel védelmező pajzsot formáltak elém.
– Nem veszel észre semmit a szobában? – kérdezte Genaro.
– Nem én! – mondtam, és valóban úgy is gondoltam. A nyitott ajtón át befújó hideg szél kivételével semmit nem lehetett észrevenni.
– Hátborzongatóan különös teremtmények jöttek be, amikor kinyitottam az ajtót – mondta Genaro. – Nem veszel észre semmit?
Volt valami a hangjában, ami arról árulkodott, hogy most az egyszer nem tréfál.
Védelmezően maguk közé fogtak, és mind a hárman kimentünk a házból. Don Juan tartotta a petróleumlámpást, miközben Genaro bezárta az ajtót. Az utasülés oldaláról szálltunk be az autóba. Először engem löktek be. Aztán elhajtottunk, és meg sem álltunk a másik városig, ahol don Juan háza volt.
* * *
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése